John Green: Csillagainkban a hiba

5/5 pont

Remény. Halál. Életveszély. A 16 éves Hazel Grace ezekkel küzd meg minden áldott nap, amióta rákot diagnosztizáltak nála. Versenyt fut az idővel, de egy szer segítségével az orvosoknak sikerült megakadályozni a tüdejébe a rákos sejtek növekedését és szaporodását. Legalábbis egy ideig. A tüdejének segítségre van szüksége, amit egy kis gépezet biztosít, amely percenként áramoltat levegőt a tüdejébe. Minden megváltozik mikor egy rákos betegeknek létrehozott csoportban összeismerkedik Augustus Waters-szel. A fiú le sem tudja venni a lányról a szemét...

Ennyit a tartalmi bemutatásról.:)

Ez volt az első könyv, amelyiken szívből sírtam. Na, de kezdjük az elején. Először a filmet láttam, ami számomra egy nagy csalódás volt. Bevallom őszintén, hogy csak a feléig láttam, mert aztán meguntam és inkább kikapcsoltam. Pedig mindenkitől azt hallottam, hogy ilyen jó meg olyan jó. Mikor névnapomra megkaptam a könyvet, félve kezdtem neki. Ezért nem szeretem először a filmet megnézni, mert az sok esetben rosszabb, mint a könyv. Ez a könyv viszont...Már az első pár oldalnál teljesen magába szippantott. Olvastam és olvastam és azt vettem, hogy, hogy már a felénél tartok. Aztán meg már az utolsó pár sornál. 2 nap alatt kivégeztem. 

Szereplők: 

 Hazel: a legbátrabb és legkitartóbb lány, akiről eddig csak olvastam. Benne van a világ egyik legborzalmasabb betegsége, mégis együtt él vele. Van egy kedvenc könyve, amit elolvasott már vagy 68-szor és mindig felfedez benne új dolgokat. A betegsége ellenére lazán kezeli az életet, mert tudja, hogy ki kell használni a maradék idejét. Imádja a szüleit és bármit megtenne értük. Aztán, mikor találkozik Augustus-szal, előtör a tini énje, amin minden lány keresztül megy. Bókok, elvörösödés, stb... Olyan számomra Hazel, mint egy felnőtt, akinek elvették a gyerekkorát. Nagyon sok érzelmet felhozott belőlem... Sajnálatot, örömöt, szimpátiát, boldogságot, szomorúságot, stb...

 Augustus: szívdőglesztő mosoly, helyes arc, macsó megjelenés. Csak egy bökkenő van... Az az "apró" betegség, amivel küzdött/küzd, amit ráknak hívnak. De még az egyik lába elvesztése sem lombozta le. Mindig a dolgok pozitívumát látja meg a dolgokban. Tökéletesen kiegészíti Hazel-t. Nem akarok elárulni semmi spoilert úgyhogy inkább befogom.:D

Ez a legmeghatóbb, legcukibb, legszomorúbb könyv, amit eddig olvastam. Mindenkinek ajánlom!