John Green: Csillagainkban a hiba

5/5 pont

Remény. Halál. Életveszély. A 16 éves Hazel Grace ezekkel küzd meg minden áldott nap, amióta rákot diagnosztizáltak nála. Versenyt fut az idővel, de egy szer segítségével az orvosoknak sikerült megakadályozni a tüdejébe a rákos sejtek növekedését és szaporodását. Legalábbis egy ideig. A tüdejének segítségre van szüksége, amit egy kis gépezet biztosít, amely percenként áramoltat levegőt a tüdejébe. Minden megváltozik mikor egy rákos betegeknek létrehozott csoportban összeismerkedik Augustus Waters-szel. A fiú le sem tudja venni a lányról a szemét...

Ennyit a tartalmi bemutatásról.:)

Ez volt az első könyv, amelyiken szívből sírtam. Na, de kezdjük az elején. Először a filmet láttam, ami számomra egy nagy csalódás volt. Bevallom őszintén, hogy csak a feléig láttam, mert aztán meguntam és inkább kikapcsoltam. Pedig mindenkitől azt hallottam, hogy ilyen jó meg olyan jó. Mikor névnapomra megkaptam a könyvet, félve kezdtem neki. Ezért nem szeretem először a filmet megnézni, mert az sok esetben rosszabb, mint a könyv. Ez a könyv viszont...Már az első pár oldalnál teljesen magába szippantott. Olvastam és olvastam és azt vettem, hogy, hogy már a felénél tartok. Aztán meg már az utolsó pár sornál. 2 nap alatt kivégeztem. 

Szereplők: 

 Hazel: a legbátrabb és legkitartóbb lány, akiről eddig csak olvastam. Benne van a világ egyik legborzalmasabb betegsége, mégis együtt él vele. Van egy kedvenc könyve, amit elolvasott már vagy 68-szor és mindig felfedez benne új dolgokat. A betegsége ellenére lazán kezeli az életet, mert tudja, hogy ki kell használni a maradék idejét. Imádja a szüleit és bármit megtenne értük. Aztán, mikor találkozik Augustus-szal, előtör a tini énje, amin minden lány keresztül megy. Bókok, elvörösödés, stb... Olyan számomra Hazel, mint egy felnőtt, akinek elvették a gyerekkorát. Nagyon sok érzelmet felhozott belőlem... Sajnálatot, örömöt, szimpátiát, boldogságot, szomorúságot, stb...

 Augustus: szívdőglesztő mosoly, helyes arc, macsó megjelenés. Csak egy bökkenő van... Az az "apró" betegség, amivel küzdött/küzd, amit ráknak hívnak. De még az egyik lába elvesztése sem lombozta le. Mindig a dolgok pozitívumát látja meg a dolgokban. Tökéletesen kiegészíti Hazel-t. Nem akarok elárulni semmi spoilert úgyhogy inkább befogom.:D

Ez a legmeghatóbb, legcukibb, legszomorúbb könyv, amit eddig olvastam. Mindenkinek ajánlom! 

Első bejegyzés

Sziasztok!:)

Hivatalosan is megnyitom ezt a blogom! Kivételesen most nem egy fanfictionnal fárasztalak titeket. Hanem számomra sokkal fontosabb dologgal. Az olvasással. Tudom, tudom...Sokan unalmasnak és cikinek tartják. De felmerül a kérdés, hogy miért is? Talán mert közbe belecsöppenünk egy teljesen más világba? Vagy, mert nem lehet olvasni és közben másokkal szórakozni? Tévednek, akik elutasítják az olvasás örömeit. Annál jobb nincs is, mikor bebújsz egy meleg takaró alá, egy bögre teával vagy kakaóval és a belemerülsz a kedvenc regényedbe. Vagy, amikor nyáron kiülsz az erkélyre/kertbe és a meleg levegő cirógatja a bőröd miközben olvasol. Ezek a pillanatok az igazán jók. Félreértés ne essék, nem akarok senkit sem lebeszélni a társasági életről, csak szerintem többet kéne olvasniuk az embereknek, főleg a mai fiataloknak.:)

    Személy szerint én imádom a könyveket és imádom a különféle világokat, amibe általuk belecsöppenek. Imádom, hogy egy könyv feltud vidítani vagy meg tud sirattatni. Hogy belebújhatok a főszereplő bőrébe. Lehet, hogy maradi vagyok meg ciki, hogy 15 évesen imádok olvasni, de ez van.:D

Jó olvasást a blogomhoz és ma már felteszem az értékelést egy olyan könyvről, amit kb. 1 órával ezelőtt olvastam el.:D

Millió csók

Bia:)